Az életem egyik legnagyobb problémája volt az, hogy soha se tehettem meg azt amit akartam, nem mondhattam amit akartam, nem kérdezhettem azt amit akartam. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én vagyok így, mert a társadalmunk nevelési és oktató szokásai már rég nem úgy történnek, ahogy annak kellene.
Az egész már kicsi gyerek korunkban kezdődik. Anyuka és apuka nevelési szándékkal fegyelmezi a gyereket, ha éppen nem olyan dolgot tesz, ami a társadalmunkban megszokott, vagyis normálisnak mondható.
Ezzel így még nincs is semmi baj, mert ne engedjük a gyereknek, hogy hazudjon, lopjon, csaljon vagy egyéb törvénytelen ddolgot kövessen el.
De sajnos ez a bizonyos nevelési módszer/gondolkodásmód már annyira elfajzott és önbíráskodó, hogy szerencsétlen gyereket már azért szidalmazzák, ha a buszon énekelni szeretne. Énekelni!!!
Rengetegszer találkozok ilyen és ehhez hasonló szégyentelen esetekkel, mikor anyuka vagy apuka nemképes szülőként viselkedni.
Írok még egy ilyen esetet:
Kisfiú és anyukája sétálnak az utcán. A kisfiún látszik, hogy kíváncsi természet, mert mindenre figyelt, megbámult mindent, érdekelte a világ. A kisfiú sokszor megált, nézegette a kirakatokat, megcsodálta az embereket.
Az anyukának már elege volt abból, hogy a kisfiú folyton megáll. Először csak ordibált vele, hogy igyekezzen, jöjjön már különben bajban lesz és nem játszhat majd otthon. Én már ezt hallva is szerettem volna kiosztani a "kedves" anyukát, mert a gyereknevelésnek nem ilyen formában kell megnyílvánulnia. Haladva tovább, a kisfiú továbbra is bámult mindent és mindenkit. Egyszerűen csak kiváncsi mivoltából fakadóan, csodálta a dolgokat. Mivel a kisfiú megint csak megállt, az anyuka már annyira ideges volt, hogy megfogta a gyerek kezét, elkezdte rángatni és üvöltött neki, hogy miért nem képes normálisan viselkedni és hallgatni az anyjára.
Sajnos én már nem tudtam közbeszólni, hogy mégis mit képzel magáról, hogyan bánik a szerencsétlen kisfiával, de higyjétek el, nagyon szívesen megtettem volna. Egy ilyen ember nem érdemel meg egy gyereket se.
Mi mit tennénk ha most, felnőttként valaki ugyan ezeket a szavakat mondaná nekünk, ugyanígy bánnának velünk?
Nagy valószínűséggel alaposan kiosztanánk, hogy mit képzel magáról és egyéb "kellemes" szavakkal illetnénk.
Szerencsétlen gyerekek meg nem tudnak mit tenni, mint engedelmeskednek az ilyen és ehhez hasonló diktátoroknak, mert más választásuk nincs.
Szinte biztosak lehetünk abban, hogy az ilyen esetek többször is előfordulnak majd a kisfiúval, aminek következtében kénytelen lesz elhallgatni a saját akaratát, gondolatait, mert amint olyat tenne amit ő szeretne és az a szülőnek nem tetszene, egyből jönne az ív, hogy mit képzel, mit csinál és, hogy hagyja abba.
Ugyan ez folyik az iskolában is, amit egy másik posztomban fejtek ki.
A gyerekeknek azt kell tanulniuk amit ők nem is akarnak (itt most nem a számolásról meg az olvasásról beszélek), és főleg olyat ami teljesen felesleges.
Ezzel is rájuk kényszerítve azt, hogy ne hogy már az legyen amit ők szeretnének.
Pontosan az ilyen nevelési és környezeti hatások miatt leszünk teljesen más emberek felnőtt vagy fiatal felnőtt korunkra, mint amilyenek voltunk kisebb gyerekként. Hiszen csak élvezni akartuk az életet, a saját kis világunk szerint.
Nyílván nem mondom azt, hogy minden szülő egy szörnyeteg, hiszen majdnem minden szülő szereti a gyerekét és tényleg csak jót akar neki. De igenis hatalmas problémák vannak a nevelési, neveltetési és oktatási módszerekben.
Aki gyereket vállal, legyen tudatában minden velejáró jóval-rosszal és hogy miket kell megtenni azért, hogy a gyerek önmaga lehessen. Igenis tessék elmenni tanácsadóhoz vagy akár tanfolyamokra, mert aki szereti a gyerekét annak ez nem egyenlő az áldozattal.
Sokan mondhatják, hogy senkinek nincs joga beleszólni abba, más hogyan neveli a gyerekét. Tiszteletben tartom mindenki döntését, hozzáállását, mert joga van mindenkinek azt tennie amit akar, de elsősorban mindenki nézze meg, hogy amit tesz az tényleg a gyerek érdekét szolgálja-e.
Remélem át tudtam adni a gondolataim és remélem egy kicsit elgondolkodtató is volt.
Szebb napot és MindentBele!